~ 1 . rész~

 

 BaekHyun szemszöge

Lassan kinyitottam a szemem, majd jobbra fordítva a fejem rálátást nyertem órám kijelzőjére.  Nyolc óra. Nyugodt szível készültem volna visszamerülni az álmok világába amikor tudatosult bennem az előbb leolvasott idő

-MENNYI?! - kiáltottam fel idegesen - Fenébe , el fogok késni !

Rohamosan kikászálódtam az ágyból majd a gardrób felé vettem az irányt. Kikaptam egy fekete csőnadrágot , egy kék pólót és rá egy fehér pulcsit.Mivel hál' istennek nem kell sminkelnem meg egyéb cicomákat végrehajtanom magamon kissé hiányos és összekutyult házival , de megindultam a suli felé. Közel laktam a nagy építményhez így röpke 10 perc alatt odaértem. Ráraktam a kezem az enyhén rozsdás kilincsre majd lenyomtam azt. Ekkor elémtárult a mindennapi kép. Fehér falak díszítve a kreatív diákok festményeivel. Annyi különbség volt ebben a reggelbe , hogy egyedül baktattam végig a folyosón. Síri csend . Imádom. De sajnos ez a nyugodt helyzet hamar megszakad hisz ma még órára is be kell érnem . Benyitottam a terembe.

-Byun BaekHyun 15 perces késés ! Azt hittem már be sem méltóztatik jönni! - Dorgált meg a "kedvenc" tanárom. A teremben mindenki a pad alatt lapult hisz a kedves tanár úrnak tekintélye volt . Mindenki félt tőle.

De persze amikor kimegy a teremből nem túl kedves szavakkal szokták illetni . Így volt ez ma is .

-De utálom a vén szivart ! Mindig mindenkivel csak ordít! Csodálom , hogy nem szakadtak még ki a hangszálai ! - Forgatta a szemét Tao.

Mindenki bekiabált erre valamit amikor egy puffanásra lettünk figyelmesek. Joon padja felöl jött. Leesett a füzete. Mikor odapillantottunk ordítani ketdett

-NEM LÁTOK ! TE JÓ ISTEN , NEM LÁÁÁTOK !!!

- Akkor talán nyisd ki a szemed ... - Vetette oda neki lazán Kai.

-Ó , Látok -Örömittasan nézett szét.

Nem vitás Joon a legidiótább diák az osztályban. Vagy inkább a suliban. De nagyon sokan voltak oda érte mert hiába hugyagyú mégis "szexy" mármint a lányok szerint. Ekkor megakadt a szemem egy padon , vagyis nem a padon hanem a padban ülő diákon. Lee Mi Bu-n . Éppen olvasott. Ez nem is meglepő. Osztályelső vagy akár iskolaelsőnek is lehet hívni. A tanárok mind imádják , szinte ő az egyetlen aki csöndben végig bírja ülni (elalvás nélkül) az órát. Amúgy gyönyörű. Szépen ívelt arcán szimetrikusan helyezkedik el kettő csokibarna szeme. Enyhén hullámos ápolt világosbarna haja leengedve lóg. Az egész lány a megtestesült szépség. Szeretem. Miután kicsöngettek az utolsó órárol is egy ismeretlen , izmos fiú jött felénk. Pontosabban Luhan felé. Mikor ideért mint egy ártalmatlan kis "angyal" olyan nyájas szolt oda Luhan-ak.

-Khm - irányította magára a figyelmet - Luhan , eljönnél velem ebédelni?

Na ez volt az ami minket lesokkolt. Tehát az izompacsirtánk meleg.

-Mivan ? - vágta rá Luhan- NEM VAGYOK MELEG -kiáltotta , úgy hogy az egész folyosó megremegett.

-Ó , akkor bocsánat - suhant el a "tank". 

Természetesen ha ezt Kai-tol vagy tőlem kérdezi meg egy fiú abban nincs semmi  gond , de már megszoktuk , hogy hogyha Luhan-tól kérdezi ezt valaki azt csak egyet jelenthet... Márpedig azt , hogy az illető meleg és melgenek nézi Luhan-t is. Szegény srác mindenki azt hiszi , hogy homi pedig nem is az ! Már teljesen kikészült. Na mindegy . A kezdeti sokk aláhagyott így elindultunk a kijárat felé. Ahogy kiértünk elköszöntünk. Mind a hárman mésfelé vettük az utunkat. Alighogy hazaértem megcsörrent a telefon.

-Igen? - Szoltam bele a készülékbe.

-Sz-szia. - Dadogott egy hang . Egy hang. Ezt a hangot bárhonnan felismerném!

 

to be continued ...